Na, melyik mondatot nem szereti hallani senki a telfon túloldaláról? "Nagy baj van!" Ezt hallottam én december 27-én, amikor felhívott a főnököm, hogy a szolgálati lakásomba betörtek, és kinn van a rendőrség. Zokogva gondoltam végig, hogy most mindenem oda van. Nem álltattam magam, a kopott bútoraim nem kellettek volna senkinek. Azokat vihették volna. Csakhát ott van a számítógép. Benne az egyetemi éveim álmatlan éjszakáit okozó dogozatok, írások, fióknak, akarom mondani a szövegszerkesztőnek írt, nem túl humoros, és nem különösebben fennkölt novelláim, és... Tulajdonképpen az életem pdf-ekben, jpg-kben, bitekben és byteokban.
200 km-ről rohantam, mire kiderült, hogy csak az ékszerek estek áldozatul. Mérhetetlenül megkönnyebbültem. Sosem hordtam őket. :)
Aztán jön a rendőr, aki magát technikusnak hívatja, felveszi a jegyzőkönyvet, és olyan fapofa, hogy az hihetetlen. Egyetlenem megkockáztat azért egy kérdést, hogy mennyi esély van arra, hogy megtalálják azt, aki betört. A pasi fel sem néz, úgy motyogja: "Nem történt gyilkosság, nem keressük". Na hurrá!!!
És most két és fél hónap múlva kiküldenek egy levelet az alábbi szöveggel (na nem szó szerint, hanem értelmezve): A nyomozás során az elkövetőt nem találtuk. A nyomozást lezártuk.
Éljen a magyar rendőrség! Remélem, nem kaptak sérvet a nagy nyomozásban.:)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Majdnem csúnyát mondtam, de jó vagyok! :)
VálaszTörlésEzek már csak ilyenek. Ők szolgálnak, mi félünk. Nem ok nélkül. Itt is ezt csinálják. Szinte jegyzőkönyvezni sem akarnak, ilyen úgyse-lesz-meg alapon. Csak azt nem értem, hogy az ilyen munkát végző miért mehet ugyanolyan hamar nyugdíjba, mintaz, aki baleseteknél helyszínelt és nap mint nap edzette az élet a lelkét. Neméri, nemérti, nemérti.
Szerencse a szerencsétlenségben, hogy "csak" az ékszerek...