Aztán a temetés... Nem a hozzátartozói temettetik a 90 éves nénit. Hanem egy fiú, akinek immár 45 éve anyja helyett anyja a néni. Ezért vállalja azt is, hogy megadja neki a végtisztességet. Ám a temetés előtt egy nappal kiderül, vannak örökösök, megtámadják a végrendeletet, és részt kívánnak venni a temetésen. Ők a testvérei az elhunytnak.
Ezek után a temetés nem volt egyszerű. Flegmán állnak, összeszorított szájjal, süt róluk, hogy a lelkész a terhükre van, ahogyan a temetkezési vállalkozó emberei is. Be is szólnak. Nincs könnycsepp (ezt el tudom fogadni), nincs odafigyelés, csak a türelmetlenség egy 30 perces temetésen. És megint csak flegma arc, amikor részvétet nyilvánít a lelkész. Hát emberek!!! Hogy van ez? Az örökség kell, de legalább 45 évig rá sem nézünk a testvérünkre? Egyre nehezebb számomra ezt elfogadni. Segíteni szeretnék, nem ítélkezni, de hogyan lehet az ilyen embereken segíteni?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése